2009. december 14., hétfő

Adventi köszöntő a Mária Rádióban (Kovács János)

Kedves Testvéreim!

A mai alkalommal negyedszer találkozunk itt a Mária Rádió épületében. Ez a ház látszólag alig különbözik más épületektől, de valójában rendkívüli, egyedülálló, semmihez sem hasonlítható funkcióval bír. Itt válik emberi szavakká az Égi szándék, itt válik szét a tiszta fény a szivárvány színeire, emberi szavakká, örömet, vigasztalást, imádságot, és sok-sok gyakorlati segítséget nyújtva sok ezer testvérünknek, hogy táplálja, és növelje a hit ajándékát az éteren keresztül. És itt ennek az épületnek a szívében a kápolnában, itt van velünk Urunk Jézus Krisztus rejtőzködve a Szentostya színében és itt van a mi szívünkben is. Ő a hitünk központja, csúcsa és forrása.

De hogy mennyit ér a mi hitünk, azt a nehéz idők mutatják meg igazán. Világító példaként idézzük fel egy kemény és sötét korszakot amelyben Mindszenty hercegprímás úr búcsúzik papjaitól, 1948. december 26-án. Ebben adventi időben. Mindszenty József szavaival szeretném köszönteni ezt a mai találkozást, Gergely atya előadása bevezetéseként.

"Komoly idők komoly intelmével jövök az Úr Jézus nevében és az Ő követségében hozzátok(Kor. II. 5, 20). Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem esik le a fejünkről (Luk. 21, 18). Annyi más után elveheti a világ tőlünk ezt vagy amazt, de nem veheti el tőlünk Jézus Krisztusban való hitünket. Ki választ el minket Krisztustól? Sem élet, sem halál, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minek az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon (Rom. 8, 39). Ő mondotta mostanra is: Ne aggódjatok életetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek (Máté 6, 25). Mennyei Atyánknak van gondja ránk.

Nem lehetünk tehát olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük. Ha volnának köztünk, akiket az idők idegzetileg megviseltek, akik híreikkel és rémüldözésükkel gyötrelmére vannak önmaguknak, élet- és sorstársaiknak: nyugtalanságukat látva imádkozzunk értük, hogy háborgó, zaklatott lelkükben csendüljön meg eligazításként és megnyugtatásképp az édes Üdvözítőnek a viharzó tengeren nagy nyugalommal feltett kérdése: Mit féltek kicsinyhitűek?"

Az advent várakozás. A szeretet Istenének a megtestesülésére való várakozás. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, az csupán az intenzív hiánya. A valódi ellentéte a félelem. Ne féljetek! 365-ször van leírva a Szentírásban, nem lehet egyetlen napja sem a félelemnek az évben!

Így fejezi be beszédét boldoggá avatott Hercegprímásunk:

"Imádkozzunk pásztor és nyáj, szüntelen egymásért (Ap. Csel. 12, 5). Ragyogjon fel előttünk az örök élet reménye, amelyet az Úr megígért (Tit. 1, 2). Bízzatok, én meggyőztem a világot (Ján. 16, 3)."

Várakozzunk tehát örömmel és bizalommal! Hitünk legerősebb bizonyítéka, ha teljesen ráhagyatkozunk az Úrra, ahogy Ő ráhagyatkozott Józsefen és Márián keresztül az emberi világra, kiszolgáltatott csecsemőként, és a Máriával együtt mondjuk ki bátran: Legyen nekem a Te igéd szerint.

(János végül nem mondta el köszöntőjét, de megosztotta velünk. Köszönjük!)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése